2012. december 12., szerda

Ettől féltem...:-(

Már említettem, hogy leginkább azért kezdtük el szedni a lekvárt, mert immunrendszert szerettünk volna erősíteni. Tavaly az óvodában-iskolában 3 x ment végig az csapaton a hányás. Hirtelen jött, úgy, hogy kb. naponta 5-6 új beteg lett. G. a 3 alkalomból tavaly kétszer úgy gondolta, hogy ő bizony részt vesz ebben a hánykolódós dologban. Harmadszor csak azért nem, mert "ijedtünkben" nem engedtük oviba, amikor hallottunk a járványról. A gyerekek elintézték egy -két hányással, de mi felnőttek fájdalmas gyomorgörcsökben fetrengtünk :-( Nagyon kiütött minket, igen fájdalmas volt. Sőt, olyanról is hallottam, hogy volt felnőtt, aki szó szerint elájult. Szóval idén el fogjuk kerülni ezt, döntöttük el.
Tegnap hívott egy barátnőm, beszélgettünk és kiderült, bizony az ovistárs kicsilány megbetegedett...hányt oviban és egy másik gyerek is...:-(
Szóval most reméljük, elkerül ez a betegség minket.

Más területen azt tapasztaljuk, hogy G-nek egyértelműen jobb lett az étvágya, bár a lekváros tea még mindig fintorogva megy le.
Ami a női dolgokat illeti, nem mondom, hogy nem mentem át most is a szokásos házisárkány üzemmódba: mi ez a disznóól itt???!!!, ha nem rakod el/hozod ide/ jössz be azonnal, megnézheted magad! hogy néz ki ez a nadrág?- ismerős Neked is??? Ez 1-2 napig tart :-(, aztán ismét visszaállok normál üzemmódba. De most annyira nem éreztem depis hangulatban maga és a hasam sem fájt annyira. A munkabírásom pedig láthatóan nőtt :-)
A férjem (úgy érzem) szkeptikus, de ő alapból ilyen :-), nem mond semmit, hogy ez vagy az jobb lett.
Szóval ezek a tapasztalatok a harmadik héten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése